A vár története a Perényiek birtokában

Az alig tizenkilenc éves korában királlyá választott Luxemburgi Zsigmond uralkodásának kezdeti időszakában megváltozott az Anjoukra jellemző honorbirtok struktúra, s a korábban királyi tulajdonban lévő várak közül számos eladományozásra került. A királyi várak számának csökkenése 1387 és 1396-között 50%-os arányt mutatott. Perényi Miklós Zsigmond király kedvelt hívének számított, akit komolyabb vagyonnal nem rendelkező köznemesből emelt a mágnások sorába. A Perényi család ősei az Abaúj vármegyei Perény település lakói közül emelkedtek a köznemesség sorába. A Perényi család ekkor a köznemesség felső rétegébe tartozott. 1387 nyarán megkapta a pohárnokmesterséget, s a zempléni Terebes várát is, ami ezt követően a család legfontosabb központjává vált. Miklós apja, Péter halálát követően, 1388-ban diósgyőri várnagy lett. Ezt követően a Délvidékre került, ahol a törökszerb betörések megelőzésére 1390 júliusában vívott branicsevói ütközetben Sárói László temesi ispánnal közösen győzelmet aratott a török és szerb sereg fölött. Még ebben az évben a fontos udvari méltóságnak számító pohárnokmesterséget felcserélve a szörényi bánság élére került, ahol a határvédelem szervezését irányította. Érdemei jutalmául már ekkor a pataki uradalmat kérte volna magának urától. Zsigmond 1390 szeptemberében ki is állította számára az adománylevelet, melyben Patak és Újhely városát a közelében álló várral együtt Miklósnak adományozta, ám a tényleges birtokba iktatás nem történt meg. Az uradalom Zsigmond felesége és társuralkodója, Mária királynő kezén maradt, aki 1390. októberében az „Újhely vára várunkhoz” tartozó birtokból tett adományt a Szent Egyed tiszteletére alapított újhelyi pálos kolostornak. Perényi ekkor a Temesközben lévő, Krassó megyei Érsomlyó várát kapta meg Zsigmondtól, s itt 1391 őszén újabb győzelmet aratott a török-szerb sereg fölött. Délvidéki birtokát aztán 1392-ben sikerült elcserélnie a pataki uradalomra. Perényi ekkor már nem viselte a szörényi báni tisztséget, Érsomlyót az uralkodó pedig az oszmánok elleni határvédelem ellátásával felruházott temesi ispánsághoz rendelte. Bár Érsomlyó értékesebb birtok volt Pataknál, feltételezhető, hogy a csereügylet Perényi számára is ideális volt. Nem szándékozott a Délvidéken maradni, s így közelebb került a család már meglévő birtoktesteihez. Októberben az egri káptalan beiktatta őt a két hegyaljai mezőváros, Patak és Újhely, valamint a közelükben lévő vár és tartozékai, ekkor Ardó, Borsi és Kistoronya birtokába. Ezzel az adománnyal – melyhez mintegy ráadásként az Abaúj megyei Szina is hozzátartozott – a Perényiek terebesi, vagy nádori ágán belül egy önálló ág alakult ki, melynek tagjai magukat Patakinak nevezték. Miklósnak nem adatott meg, hogy túl sokáig élvezhesse újonnan szerzett jószágait, mivel 1396-ban életét vesztette a törökkel vívott 36 nikápolyi ütközetben. Birtokai három fiára, Miklósra (1423-tól 1428-ig zempléni ispán) Lászlóra és Jakabra szálltak. 1401-ben Zsigmond a három örökös számára megerősítette az apjuknak kiállított adománylevelet, megemlítve ebben a két várost, valamint a közelükben álló várat. A „Pataki” Perényiek vélhetően csak szükség esetén tartózkodhattak várukban, hiszen Patak városában kúriája volt a családnak. Erről az udvarházról ifjabb Perényi Miklós felesége Hedvig által 1427-ben keltezett levélből értesülünk.
A Perényiek közel 40 éves birtoklása idejéről összesen három újhelyi várnagyukat ismerjük. 1411-ben Dénes fia Jánost említik mint Perényi Miklós özvegyének és fiainak várnagyát, 1423-ból Buzlay Balázst, 1430-ból pedig Lónyay Lászlót – mint a már elhunyt ifjabb Perényi Miklós újhelyi várnagyát – ismerjük. Ifjabb Perényi Miklós halálával a családnak ez az ága kihalt, s birtokaik visszaháramlottak az uralkodóra.
Luxemburgi Zsigmond 1429 márciusában Sárospatak oppidumot szabad királyi város rangjára emelte. Az oklevél utal Perényi Miklós és fivére, László újhelyi várnagyainak Patak város lakosai ellen korábban elkövetett hatalmaskodásaira, melyekről a település plébánosa és név szerint felsorolt polgárai tettek panaszt az uralkodónál. Az újhelyi várnagyok önkényeskedését és a patakiak feletti bíráskodását az uralkodó a város szabad királyi rangra emelésével megszüntette, a települést különféle kiváltságokkal ruházta fel, az újhelyi várnagyoknak meghagyva, hogy a pataki polgárokat eme kiváltságok birtokában ne háborgassák, hanem inkább védjék meg. Sárospatak lakosainak a Szentgyörgy napi adót a korábbi gyakorlatnak megfelelően ezt követően is az újhelyi királyi várnagy személye előtt kellett leróniuk, akinek a joghatósága így nem szűnt meg teljesen.